Zselici Tájvédelmi Körzet területe 8337 hektár, ebből fokozottan védett 140 hektár. A Tájvédelmi körzet a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik.
A tájvédelmi körzet Kaposvártól délre a Zselicség központi részeit öleli fel. A belső somogyi táj legmagasabb dombvonulatai alkotják a Zselicség varázslatos vidékét.
Természetföldajza
A Zselici Tájvédelmi Körzet Somogy és Baranya megyékben a Dunántúli-dombság nagytájon belül a Zselici kistáj északnyugati részén található. Geológiailag ókori kristályos és átalakult kőzetekre rakódott középkori üledékek, majd újkori lazább tengeri üledékeket borító lösztakaró jellemzi. Részben szürke, részben barna erdőtalajok borítják. Éghajlata kissé hűvösebb és csapadékosabb a környezeténél, enyhe telű, szubmediterrán jellegű. A hőmérséklet évi átlaga 10 °C körüli, az évi csapadékösszeg 700-800 mm. Tengerszint feletti magassága átlag 200-250 méter, magasabb pontjai az északnyugat-délkeleti irányú Duna-Dráva vízválasztó vonalon találhatók. Számos forrása és patak jellegű vízfolyása van. Természeti értékeit jelentős mértékben jellegzetes erdőtársulásai adják nagyszámú szubmediterrán flóraelemmel, s a hozzájuk kapcsolódó élővilággal.
Kialakulása
A zselici táj jellegzetességét a széles, lapos dombhátakat és a közöttük húzódó völgyeket borító, összefüggő erdőségek adják. A települések többsége az átlagosan 200-250 méter tengerszint feletti dombok lábánál futó patakok mentén létesült. A Zselic legkiemelkedőbb pontja, a keleti részén fekvő 358 méter magas Hollófészek. Annak ellenére, hogy nem egy markáns hegységről van szó, a Zselic élővilágának kialakulásában az éghajlati elemek keveredése a legmeghatározóbb elem. Egyszerűsítve úgy jellemezhetnénk, hogy nyáron hűvösebb, csapadékosabb nyugati, északnyugati légtömegek befolyásolják, télen mediterrán hatást hozó légtömegek érkeznek, délről, délnyugatról. A tavaszi-őszi csapadékmaximumoknak is köszönhető, hogy a Zselicben egyedülálló erdővadon alakult ki. A középkorban több kisebb irtásfalu is megtelepedett, az emberek makkoltatással, méhészettel foglalkoztak. Az erdőpusztulás felgyorsulását a német telepesek megjelenése okozta, akik magukkal hozták a hamuzsír főzés tudományát, majd fokozatosan elterjedt a szénégetés és a gyorsfolyású patakokra egyre több kis fűrészüzem is települt. A tájvédelmi körzet jelentős értéket képviselő, változatos élővilágot rejtő erdővagyona 1976 óta védett, mintegy 10.500 ha nagyságú területen.
Tájai
A zselici táj jellegzetes tájképét a széles, lapos dombhátakat borító, nagy, összefüggő erdőségek adják. Kaposvár és Szigetvár között a mintegy 45 kilométer hosszú, többnyire dombhátakon haladó, történelmi idők óta használatos földúton járva a távolság felét még ma is szinte összefüggő erdőségben tehetjük meg. A zselici települések többsége a patakok völgyeiben létesült, ahol a lakosság a környező nedves réteket kaszálta, a szántóföldek és legelők pedig a lankásabb dombok lejtőin helyezkedtek el. A meredek, szabdalt felszínű oldalakat az ember nem tudta megművelni, így azok napjainkig erdők maradtak. Északról, a Balaton felől közelítve a Zselic dombvidéke hirtelen, meredeken magasodik fel a Kapos folyó völgyéből. Délről közeledve a Drávasík alföldi jellegű tájából alig észrevehetően, lankásan emelkedik ki. Ha nyugat felől érkezünk, akkor a belső-somogyi homokvidék enyhén hullámos felszíne után a magasságkülönbségek hirtelen megnövekednek, határozottan dombsági jellegű táj tárul a szemünk elé. Kelet felé a zselici erdők a mecseki erdőkkel összefüggő erdőrengeteget alkotnak, a két tájegységet csak a Baranya-csatorna – észak felé kiszélesedő, egyébként keskeny – völgye választja el egymástól. A Mecsek-hegységből nézve széles, lapos, erdővel borított dombhátak jellemzik a Zselici-dombságot. Jellemző tájképi elemek a meredek falú lösz-szurdokok, helyenként homokkőkibúvásokkal. A települések közelében a régóta használt földutak lassanként löszmélyutakká alakultak. A meredek löszfalak lepusztuló kőzetanyaga meszes konkréciókat, löszbabákat tartalmaz, melyek a vízmosások alján megfigyelhetők. Egyedi táji értékek a területen található gémeskutak, kőkeresztek, magányos idős fák és fasorok, hagyományos rakodók, magtárak.
Növényvilág
A területén fellelhető különlegességnek számít az ezüsthársas bükkös erdőtársulás, mivel a hűvösebb klímát, magasabb hegyvidéki régiókat kedvelő bükk a síksági-dombvidéki ezüsthárssal közösen alkot erdőt, amely hazánkban egyedülállónak számít. Tavasszal, a lombkorona összezáródása előtt virágos növények bújnak elő és megélénkül az állatvilág is. A másik jellemző erdőtársulás a hűvösebb völgytalpakban és a szárazabb peremvidékeken az ezüsthársas-gyertyános-tölgyes. Gyepszintjében jellemző a kisvirágú hunyor és a meténg. Ahogy az ezüsthársas-bükkösben, úgy itt is megtalálható örökzöld növények a szúrós és lónyelvű csodabogyók. Szinte mindenütt előfordul a pettyegetett tüdőfű és kis egyedszámban, de szintén sok helyszínen találunk orchideákat. A Dél-Dunántúl természetes növényzetében számos déli származású (illír, balkáni, atlantimediterrán, pontusi-mediterrán és szubmediterrán) növényfaj él, ezek a növények adják a Tájvédelmi Körzet jellegzetességeit. Ezeknek a fajoknak az elterjedési területe a Dél-Dunántúlon éri el északi vagy keleti határát, északabbra és keletebbre már nem, vagy csak elvétve fordulnak elő. A kelet-alpesi és a nyugat-balkáni (illír) növényvilág nyugat felől érkező fajai például a zalai bükköny, a kakasmandikó és a nyugati csillagvirág; csak a dombvidék nyugati pereméig terjed a kelet-alpesi erdei ciklámen. A kelet-balkáni és dél-erdélyi (ún. dacikus) növényfajok ezzel szemben délkelet vagy kelet felől, a Mecseken vagy a Villányihegységen keresztül érkeztek a Zselicbe, ilyenek például az örökzöld csodabogyók, a pirítógyökér, a kispárlófű. A Zselicben jelenlegi ismereteink szerint a védett növényfajok száma 67, ebből a Tájvédelmi Körzet területén bizonyosan vagy valószínűsíthetően előfordul:52 faj.
A területet a 6/1976. OTVH. határozat alapján nyilvánították védetté. Természeti értékeit jelentős mértékben jellegzetes erdőtársulásai adják nagyszámú szubmediterrán flóraelemmel, s a hozzájuk kapcsolódó élővilággal.
Állatvilág
A védett terület nyugati részén, nem messze a Ropolyi-erdőtől folyik a Bárdi-patak, amelyen egykor kis halastóláncot alakítottak ki. A halastavak művelésével mára felhagytak, így az elmocsarasodó, lebegő hínáros, sásos, nádas élőhely ma a vízimadaraknak nyújt biztonságos fészkelő- és táplálkozóhelyet. A zárt erdőségek, és a vizes területek közelsége okozza, hogy a Zselicben több pár ritka fekete gólya is fészkel. A mocsaras völgyekben gyakori a nagy kócsag, a szürke- és a vörös gém, és récék, nádi és parti madarak több faja is költ a területen. Az erdőkben rétisas, darázsölyv, zöld küllő, fekete harkály és kis énekesek sokasága fészkel, szarvas, vaddisznó, őz gazdag állománya, valamint vadmacska, borz, nyest és vidra él.
Zselici Sötét Égbolt Rezervátum
A „nemzetközi csillagoségbolt-park” (International Dark Sky Park) címet a Nemzetközi Csillagoségbolt Szövetség alapította. Európában elsőként a Zselici Tájvédelmi Körzet nyerte el – a skóciai Galloway Parkkal közösen – ezt az elismerést 2009. november 16-án. Magyarországon ugyanis a Zselic azon területek egyike, ahol a csillagos égbolt látványát elnyomó fények alig zavarják. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Csillagászati Egyesület között jött létre egy Együttműködési Megállapodás, melynek tárgya a Sötét Égbolt Rezervátum létrehozása a Zselici Tájvédelmi Körzet területén. Közösen egy csillagászati tanösvényt hoztak létre, amely bemutatja a fényszennyezés jelenségét, tájékoztatót ad az ideálisan megfigyelhető csillagos égboltról.( http://zselic.csillagpark.hu/zselic_hu.html)
Kulturális értékek
A Zselic néprajzi, társadalomtörténeti szempontból is értékekkel teli táj. A kőkorszak óta lakott vidék volt – máig kisebb falvak és nagyobb települések nyomait rejtik az erdők. A törökdúlás után azonban szinte teljesen elnéptelenedett. A táj jellegzetes népi építészetét a tájvédelmi körzet nyugati határán található Szenna, amely talán legismertebb faluja a Zselicnek. Itt található hazánk első Europa Nostra-díjas falumúzeuma, amelynek különlegessége, hogy a jellegzetes belső-somogyi és zselici házakat egy élő falu közepébe telepítették. A skanzen helyét az 1785-ben épült református templom jelölte ki, amely népi barokk stílusával és gyönyörű fakazettás mennyezetével Somogy egyik legértékesebb műemlékének számít. A templom körül álló talpas favázas lakóházak és a hozzájuk tartozó gazdasági épületek a XIX. századi somogyi parasztéletet mutatják be.
Forrás: